Synkro

Erős túlzás lenne azt mondani, hogy Joe McBride munkásságát folyamatosan követem a korai dubstepes évek óta, de mostanra bizonyosan nem csak nálam vált a Synkro név fogalommá. A jelenléte gyakorlatilag állandósult az elmúlt tíz évben, nem volt olyan időszak, hogy ne lett volna valami igazán emlékezetes, fülbemászó dallamú száma. Annak különösen örültem, amikor pár éve elkerült az R&S szép kompozíciókra szakosodott Apollo alkiadójához, rögtön ugye be is mutatkozott egy időtlen művel, és azóta is gyakran előállt valamivel, viszont azon magam is meglepődtem a Changes című albuma kapcsán, hogy ez csupán az első neki. Két Discogs oldalnyi életmű mellett az ember simán hajlamos azt hinni, hogy sok lemezt írt már, de nem.

A másik kellemes meglepetés meg persze az, hogy egy szűk évtizednyi alkotás után is olyan a Changes, mintha kisujjból rázta volna ki McBride. Az ötvenperces anyagban ott vannak a kötelező nagy érzelmi kitörések (pl. Shoreline, Let Me Go, Body Close, Midnight Sun) és az ezek közt hidat képező átvezetések. Jellegzetes a lemez hangzása, ha hallottunk már legalább egy tucat Synkro ep-t, akkor nagy meglepetések már nincsenek, de az összhatás így is kimagasló. Egy tehetséges művész eddigi legmonumentálisabb munkája, dubstep-garage-dnb hibridekből születő ütemekkel, jó vokálokkal és gépi melankóliával. Le a kalappal.

Advertisements
Synkro

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s