Lee Bannon

Az Autechre egy ötlemezes, kiváló albummal rukkolt elő a semmiből, de hiába a lassan évtizedek óta tartó rajongásom, az utóbbi napokban egyszerűen képtelen vagyok Lee Bannonon kívül mást hallgatni. Sokadszorra bizonyosodik be, hogy ez az ember egy zseni, évről évre olyan anyagokat ad ki, amiktől eldobom az agyam.

A napokban épp a Bandcampre dobott fel egy kétlemezes mixtape-et, a több mint kétórás anyag harminc kiadatlan felvételt tartalmaz, amik 2012 és 2016 közt készültek. Vannak számok, amik egyértelműen az Alternate/Endings érából valóak, mások a Pattern Of Excel szuperambientjeit idézik fel, de talán először hallhatunk Bannontól rendes négynegyedeket is (na meg egy rakás jungle-t és dnb-t… imádom, amikor ezeket csinálja).

A legfélelmetesebb az egészben az, hogy rengeteg szám félkész. Váratlanul érnek véget, nincsenek kidolgozva, nem mindegyik szól olyan szépen. S még így is lehengerlő a végeredmény. Nem tudom, hogy mire vár a világ, de Bannonnak már rég az élvonalban lenne a helye.

Reklámok
Lee Bannon